Low point?

Megint egy ideje nem volt bejegyzés, és nem csak azért, mert jelenleg nincs témám. Elértem egy pontot, amiről nem igazán szeret beszélni az ember. De ha már van ez a blog, és tényleg szívből, őszintén akarom csinálni, akkor ez is hozzátartozik. Ó, nagyon is! Főleg kezdőként. De gondolom nem csak kezdőként. Ez is egyféle fal. Nem olyan, mint a félmaratonon volt, de fal. Még talán nehezebb is, mert makacsabb, tovább tart átvergődni rajta, vagy megmászni, és néha gumifalú, amiről egyenesen lepattanok, és csak nevet rajtam. Nevezhetjük mélypontnak is. Erről mindig a Holiday c. film jut eszembe, ahogy Kate Winslett pofozgatja magát a nyitott ablaknál, hogy "low point, low point!" Valahogy így vagyok én is...

Survivor

Úgy vagyok vele, hogy amiről írok, azt jó, ha ki is próbálom, persze, csak ha számomra elérhető, megugorható, és nem életveszélyes... Na meg hozzátartozik az igazsághoz, hogy reggel jól elaludtam, így lemaradtam a korai futásról. De olyan ritkán alszom jól, hogy minden perce most aranyat ért! 😁

Múltkor már kicsit elmélkedtem a hőségről, és adtam pár tanácsot is. Jó szokás szerint akadt, aki belém is állt, hogy miket beszélek, hogy a pulzust érdemes figyelni, amikor nem mérvadó, és bár azt terveztem, hogy olyan messzire elkerülöm az extrém melegben futást, ahogy csak lehet, ma kigyulladt egy kis agymanó-lámpa a fejemben, hogy mi lenne, ha mégis kipróbálnám, követve a saját tanácsaimat. Végül is, annál, mint mikor télen, a jegesedés kellős közepén mentem, nem lehet sokkal rosszabb... Nem?

Van aki forrón szereti?

 

Amikor a többedik nem futó ismerős vagy rokon jegyzi meg, hogy „remélem, ebben a hőségben nem futsz”, azért elgondolkodom... Valóban engem félt? Igen, persze, lehet.

De az is lehet, hogy a saját frusztráltsága lélegzik fel egy kicsit: na lám, ilyen körülmények között már tényleg fölösleges, sőt őrültség futni. Sokszor azt érzem, hogy ez egy apró önfelmentési kísérlet. Csakhogy egy  futó ez alá ritkán ad lovat, így a megjegyzés után a másik fél nem feltétlenül érzi magát jobban...

A futók egymásnak ilyenkor inkább tippeket adnak. Két nagy táborra szakadunk: pacsirtákra és baglyokra. Persze mindenki igyekszik elkerülni a legforróbb órákat. Van, aki a hajnalba menekül, van, aki az éjszakába. Én a hajnalra szavazok. Éjjel nekem nem jó, mert túlpörget, és utána nehezebben megy a pihenés.

És persze ott vannak azok is, akik nem válogathatnak. Akkor futnak, amikor a munka, a család és az élet éppen lehetővé teszi. Nekik külön respekt! És persze mindannyiunknak, akik ilyenkor is megtaláljuk a módját és motivációját annak, hogy mozogjunk.

Futottak még kategória

A motivációról már írtam korábban is, de azt hiszem, nem lehet róla elégszer beszélni, mert meggyőződésem, hogy a futások nagyon nagy része a motiváción áll vagy bukik... Azt is említettem már többször, hogy nekem a szuper-fegyver módszerem az, hogy bármikor a bizonytalanság csíráját érzem, hogy menjek-e, automata pilótára kapcsolom az agyam, és villámgyorsan felöltözök futó felszerelésbe, mert onnan már nincs visszaút. Eddig legalábbis még nem fordult elő olyan, hogy visszaöltöztem, és nem mentem ki, legalább pár kilométerre rá ne próbáltam volna. Ma sem volt ez másként...

Murakami Haruki: Miről ​beszélek, amikor futásról beszélek?

Régebben könyvekről írtam lelkesen, csak aztán az olvasási, és vele az írási vágyam is sajnos alábbhagyott. Legnagyobb örömömre, a futás még ebben is segített, és szépen mindkettőt újraélesztgette.  Ezért arra gondoltam, hogy ha olyan könyv akad a kezembe, amiben a futás főszerepet játszik, arról írok itt is, hátha ti is kedvet kaptok! A könyves blogomon régen szerettem olyasmi stílusban megírni a bejegyzést, amilyenben a könyv íródott. Jó gyakorlás és jó szórakozás volt. Fogadjátok szeretettel itt az első ilyet. Reményeim szerint, nem az utolsót! Sőt, ha tudtok, ajánljatok könyveket! 😊

Sűrű végtelen, végtelen május

Hoppá. Lassan egy hónapja nincs bejegyzés a blogon? Ezt azért nem hagyhatom! Még akkor se, ha beteg voltam, ami amúgy hamar elmúlt, csak egy furcsa, hirtelen és gyors merülés, fáradás maradt itt utána. Az órám is láthatóan mérte. Nem tudom, mi ez, de sokan betegek körülöttem, és hozzájuk képest én még könnyebben megúsztam. Az elmúlt években ritkán vagyok beteg, évente egyszer mondjuk, és akkor is öt nap alatt, enyhe tünetekkel letudom az egészet. És most a tünetek is, igaz, hogy hat nap alatt elmúltak, de tolakodóbbak voltak, mint jól esett volna... Aztán meg önként fogászati székbe száműztem magam. Vár rám pár kellemetlen beavatkozás, amik rövidtávon hátráltatni fogják a futásaimat, de hosszútávon meg fogom köszönni magamnak. És hát, aki maratonra gyúr, az hosszútávokban gondolkozik, nem?!

Futó-tűzló

Egy ideje nem volt bejegyzés, de ez nem azt jelenti, hogy leálltam. Facebookon és Instán azért igyekszem rendszeresebben életjelet adni. Elfoglaltak egyéb történések, események, mint mindenki mást is, gondolom. Nem csak évszakot váltottunk... "Kedvenc" kifejezésem mostanság a turbulens időket élünk. Ami igaz, és igencsak leíró, de ha annyi felest kéne innom, ahányszor hallom, biztos, hogy előbb látnám Zacher doktor urat, mint amúgy... (Akinek innen is üzenem, hogy írtam neki, több platformon is, ha tud, válaszoljon! Ha valaki ismeri, szóljon neki légyszi!😁) 

A kínai horoszkóp meg nem viccel, ez a tűzló éve, ami a hagyományos hiedelmek szerint különösen erős, intenzív energiájú időszak. Gyakran mondják, hogy: sok változás, fordulat történik (egyéni és társadalmi szinten is); erősödik a szenvedély, lendület, kockázatvállalás; könnyebben jöhetnek konfliktusok, hirtelen döntések; „túl sok minden történik egyszerre” érzés. Van aki hisz ezekben, van aki nem, én hol így, hol úgy, de ez eddig szerintem telitalálat... Én ráadásul még bika is vagyok, amúgy is hajlamosabb ön-turbulenciák generálására, szóval az ég óvjon mindannyiunkat! A szenvedély, lendület mondjuk jöhet, itt a tavasz, dagad a kedv!