Sűrű végtelen, végtelen május

Hoppá. Lassan egy hónapja nincs bejegyzés a blogon? Ezt azért nem hagyhatom! Még akkor se, ha beteg voltam, ami amúgy hamar elmúlt, csak egy furcsa, hirtelen és gyors merülés, fáradás maradt itt utána. Az órám is láthatóan mérte. Nem tudom, mi ez, de sokan betegek körülöttem, és hozzájuk képest én még könnyebben megúsztam. Az elmúlt években ritkán vagyok beteg, évente egyszer mondjuk, és akkor is öt nap alatt, enyhe tünetekkel letudom az egészet. És most a tünetek is, igaz, hogy hat nap alatt elmúltak, de tolakodóbbak voltak, mint jól esett volna... Aztán meg önként fogászati székbe száműztem magam. Vár rám pár kellemetlen beavatkozás, amik rövidtávon hátráltatni fogják a futásaimat, de hosszútávon meg fogom köszönni magamnak. És hát, aki maratonra gyúr, az hosszútávokban gondolkozik, nem?!

Hírek a Futok a gondolattól háza tájáról...

Lezajlott az első Futok a Gondolattól egyszemélyes edzőtábor. 😄Február 23 és március 1 között. Teltház volt, hiszen én, teljes valómban, és odaadásommal jelen voltam...😏Történt ugyanis, hogy uramat a munka elszólította pár napra, és mivel idén egy picit több szabim van, mint szokott, nem teketóriáztam, kivettem az egész hetet. Az első terv az volt, hogy kipróbálom milyen egy hétig minden nap futni. Aztán rájöttem, hogy a szabik ritkák és értékesek, így baráti látogatásokkal tűzdelt edzőtábor lett belőle. És az egyik legjobban töltött szabim! Amihez se utazni, se semmi különösebb felhajtás nem kellett.😊 

A 7 nap alatt 7 futás kihívás így még később teljesíthető lesz, mindenképp szeretném! 😁

Szumma szummárum 2025

Kicsit megkésve, de elkésve még talán nem vagyok az év végi összegzéssel. Ám mielőtt belevágnék, friss élményből merítve, álljon itt ez motiváció gyanánt saját magam, és mindenki más számára is, aki szeretné: Télen (és az extrém melegben nyáron) nincs olyan, hogy jól sikerült, vagy rosszul sikerült futás, CSAK FUTÁS van. Számomra már az siker, ha rávettem magam, és látom a leheletem több, mint 5 percig... Természetesen nem muszáj egyetérteni, de én a metsző, jeges szélből hazatérve erre jutottam, és ettől jobban érzem magam.

És tudom, nem a számok a fontosak, de valahol mégis csak segíthetnek azok is jobban érezni magunkat, motiválódni, vagy csak nyomon követni a fejlődést, az éveket, stb. Szóval lássuk mit sikerült összefutkároznom 2025-ben...

„Marad a zene, meg marad a fény”

Kép forrás

Zene nélkül mit érek én?! Tettem fel magamnak a kérdést, amikor a fülhallgatóm volt oly' kedves, és a tervezett távom kb. felénél lemerült... Amióta csak futok tartottam ettől a pillanattól, mert azt gondoltam, hogy nem tudok zene nélkül futni. Utálom a saját lihegésem hangját, és mindig úgy érzem, hogy csak a zene adhat erőt, és mindent lebíró akaratot... Hát most végre kiderült mi az igazság...

És nagyon örülök végül, hogy így alakult, mert rájöttem, hogy nem csak tudok, de bizonyos idő elteltével még szeretek is így futni. A füles rajtam maradt, különben lefagyott volna a fülem, így a lihegésemet csak tompán, inkább belülről hallottam, ami nem volt zavaró, és amint kényelmesen elhelyezkedtem a gondolataim szárnyán, meg kellett állapítanom, hogy nem is rossz! Persze, mit csinál egy blogger, rögtön elkezdtem fogalmazni magamnak ezt a bejegyzést, ami kitűnő időtöltés, csak tudnám miért mindig jobb az, ott, akkor a fejemben, mint utána, amit leírok... Arról nem beszélve, hogy kevésbé balesetveszélyes így futni. Bevallom, én nagyon szeretem hangosan hallgatni a zenét, nagy, zajszűrős fejhallgatóval, és szerencsére ugyan nagyon ritkán, de előfordulnak ebből kissé necces helyzetek biciklisekkel, autósokkal, rolleresekkel... Nyugi, azért mindig vigyázok magamra, meg azért arra figyelek, hogy minimálba' halljak.

Mitől futó egy futó és hasonló dilemmák

Ryan Johnson, Forrás

„Csak egy módon indulhatunk el egy cél felé: ha ott kezdjük, ahol most vagyunk.” /Elmer Wheeler, kortárs amerikai szerző/

Ha csak ritkán tudok kimenni, nem vagyok futó? Ha lassú vagyok,  nem vagyok futó? Ha rövidebb távok mennek csak, nem vagyok futó? Ha belesétálok, nem vagyok futó? Ha nem drága a cipőm, nem vagyok futó? Ha nincs Garmin órám, sőt nem mérek egyáltalán semmit, nem vagyok futó? Ha soha nem voltam még versenyen, nem vagyok futó? Ha épp lesérültem, nem vagyok futó?

 

Ez az utolsó kérdés indította el bennem ezt a cunamit, amely gondolat(ok)tól most még futni se tudok... ha akarnék se... De hát nem ezért is van ez a blog? Hogy kiadhassam, megoszthassam fájdalmaim, kételyeim, hibáim, hátha más is tanulhat belőlük, vagy pont hasznos tanácsokkal tudna ellátni – azt amúgy nagyon megköszönném! 😇

Tű a vattában, azaz ChiRunning tanfolyamon jártam

Kép: Gemini

Gondolkodtam már, hogy el kellene menni egy tanfolyamra, ahol megnézik hogyan futok, és kijavítják, ha szükséges, vagy adnak tippeket hogyan lehet többet, jobban futni kisebb energiabefektetéssel. Aztán az algoritmus nagytestvér azt mondta, fogd meg a söröm, és feldobott egy egynapos alkalmat, Budapesten belül, pont egy szabad vasárnapon, vállalható árban. Mielőtt a belső félős énem lebeszélhetett volna róla, rányomtam a jelentkezésre, és fizetésre, hogy semmiképp ne legyen már visszaút! És, mit gondoltok, jól tettem? 

Rossz időben is jó helyen

 

Forrás

„Háromféle Beton.Hofi van a Parkban.”

Nekünk pedig számtalan féle énünk van, és lehet, nap mint nap... És valljuk be, ebben az időben, legalábbis nálam, kezd egyre jobban teret nyerni az az én, akinek semmihez semmi kedve. Ma is felkeltem, elaludt nyakkal, kinéztem az ablakon, és megállapítottam:

Az idő szar.

A kedvem szar.

Akar ám futni a ...

Ilyenkor van, hogy szembejön egy olyan tartalom, ami bepörget. Vagy valaki kérdez pont valamit futással kapcs., és feléled az oroszlán, és futni akar. De van, hogy csak magammal alkudozom. Ha mégis kimegyek, kapok ezt, vagy azt, lesz ez, meg az... Mennyivel jobb lesz este Netflix előtt tespedni, kisebb lesz a bűntudat, meglesz a hónapban az X kilométer, lemehet egy fánk. Itt azért álljunk meg egy side note erejéig, ugyanis egy átlag csokis-mogyis fánkban kb. 320 kalória van, a mai 5 km-es futásom pedig az órám szerint mindössze 416 kalória égetés volt. És csak annyit szeretnék kérdezni, hogy HÁT HOL VAN ITT AZ IGAZSÁG?😭 Na de nem baj, néha ez nálam akkor is jó alku tárgya tud lenni... Gyarló vagyok, vállalom!

Üdv mindenkinek, aki fut, meg aki nem! 👋

Fotó: saját futásaim ezer 15 arca

Sziasztok! Miamona vagyok. Korábban olvastam, és az olvasott élményeimről írtam. Mostanában futok, azaz inkább kocogok, és azokról meg jól nem írok, pedig régóta szeretnék... Egy ideje már megindultak bennem a szavak, és végre papírig, akarom mondani Word-ig jutottak. Tudom, hogy a blog már rég elavult műfaj, youtube podcast most a menő, - amúgy nagyon jók vannak, én is sokat nézek/hallgatok -, de úgy voltam vele, ideöntöm a betűhalmazom, hátha hasznos lehet még valakinek. Ha más nem, nekem jól esik le- és kiírni, úgyhogy vágjunk bele! 

A blog elsődleges célja az lenne, hogy kezdő (és még nem kezdő) futóknak / kocogóknak adjon ihletet, ötletet, gondolatot. Tudom, tele a net jobbnál jobb ilyen tartalmakkal, de valahogy úgy érzem, mindet a már profibb emberek készítik (ami logikus hiszen náluk a tudás és tapasztalat), a kicsit már profibb futóknak... Ide az a rész jönne, hogy de én most majd, teljesen a nulláról ... Csak az a helyzet, hogy amikor el akartam indítani ezt a blogot, még valóban teljesen, pőrén kezdő voltam. De ahogy az ilyen tervekkel sokszor lenni szokott, mindig csak halogattam, ábrándoztam róla, fiókba zártam, ahelyett, hogy azonnal belevágok... De én most teljesen... tényleg belevágok! Tartsatok velem, ha van kedvetek! 😁