Low point?

Megint egy ideje nem volt bejegyzés, és nem csak azért, mert jelenleg nincs témám. Elértem egy pontot, amiről nem igazán szeret beszélni az ember. De ha már van ez a blog, és tényleg szívből, őszintén akarom csinálni, akkor ez is hozzátartozik. Ó, nagyon is! Főleg kezdőként. De gondolom nem csak kezdőként. Ez is egyféle fal. Nem olyan, mint a félmaratonon volt, de fal. Még talán nehezebb is, mert makacsabb, tovább tart átvergődni rajta, vagy megmászni, és néha gumifalú, amiről egyenesen lepattanok, és csak nevet rajtam. Nevezhetjük mélypontnak is. Erről mindig a Holiday c. film jut eszembe, ahogy Kate Winslett pofozgatja magát a nyitott ablaknál, hogy "low point, low point!" Valahogy így vagyok én is...

Futottak még kategória

A motivációról már írtam korábban is, de azt hiszem, nem lehet róla elégszer beszélni, mert meggyőződésem, hogy a futások nagyon nagy része a motiváción áll vagy bukik... Azt is említettem már többször, hogy nekem a szuper-fegyver módszerem az, hogy bármikor a bizonytalanság csíráját érzem, hogy menjek-e, automata pilótára kapcsolom az agyam, és villámgyorsan felöltözök futó felszerelésbe, mert onnan már nincs visszaút. Eddig legalábbis még nem fordult elő olyan, hogy visszaöltöztem, és nem mentem ki, legalább pár kilométerre rá ne próbáltam volna. Ma sem volt ez másként...

Murakami Haruki: Miről ​beszélek, amikor futásról beszélek?

Régebben könyvekről írtam lelkesen, csak aztán az olvasási, és vele az írási vágyam is sajnos alábbhagyott. Legnagyobb örömömre, a futás még ebben is segített, és szépen mindkettőt újraélesztgette.  Ezért arra gondoltam, hogy ha olyan könyv akad a kezembe, amiben a futás főszerepet játszik, arról írok itt is, hátha ti is kedvet kaptok! A könyves blogomon régen szerettem olyasmi stílusban megírni a bejegyzést, amilyenben a könyv íródott. Jó gyakorlás és jó szórakozás volt. Fogadjátok szeretettel itt az első ilyet. Reményeim szerint, nem az utolsót! Sőt, ha tudtok, ajánljatok könyveket! 😊

Sűrű végtelen, végtelen május

Hoppá. Lassan egy hónapja nincs bejegyzés a blogon? Ezt azért nem hagyhatom! Még akkor se, ha beteg voltam, ami amúgy hamar elmúlt, csak egy furcsa, hirtelen és gyors merülés, fáradás maradt itt utána. Az órám is láthatóan mérte. Nem tudom, mi ez, de sokan betegek körülöttem, és hozzájuk képest én még könnyebben megúsztam. Az elmúlt években ritkán vagyok beteg, évente egyszer mondjuk, és akkor is öt nap alatt, enyhe tünetekkel letudom az egészet. És most a tünetek is, igaz, hogy hat nap alatt elmúltak, de tolakodóbbak voltak, mint jól esett volna... Aztán meg önként fogászati székbe száműztem magam. Vár rám pár kellemetlen beavatkozás, amik rövidtávon hátráltatni fogják a futásaimat, de hosszútávon meg fogom köszönni magamnak. És hát, aki maratonra gyúr, az hosszútávokban gondolkozik, nem?!