Ne csak fussatok bolondok!

 

Aki szeret futni, nos az szeret futni. Ebben vita nincs. Az viszont már nem feltétlen igaz, hogy aki szeret futni, az szeret erősíteni is. Pedig sokszor jöhet velünk szembe olyan cikk, videó, vélemény, hogy mennyire fontos erősíteni. Sőt, a tudomány mai állása szerint, már olyan nézetek is vannak, hogy bár a kardió és erősítés együttesen a legjobb, de ha csak egyet lehetne választani hátralévő életünkre, akkor jobban tennék, ha az erősítést választanánk. 

Ennek egyszerű oka, hogy ahogy öregszünk, az a fránya izomtömeg természetes úton csökken. Az izom fontos az anyagcsere, a mobilitás, a mindennapi funkciók és a sérülésmegelőzés szempontjából. A kardió önmagában nem épít jelentős izomtömeget, inkább kalóriát éget, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy javítja a szív-érrendszeri állóképességet. A csontokat viszont inkább részben terheli, míg az erősítés serkenti a csontépítést. Az időseknél ez sokszor az életet jelentheti! Vagy el sem esnek, vagy ha el is esnek, nem feltétlen törés a vége...

Szóval, jó öreg Gandalf barátunk is helyesen mondja (itt a blogomon), NE CSAK fussatok! A bolondokért, a nevében is elnézést kérek! 😄 Sajnos, vagy nem sajnos, de én magam is úgy vélem, igaz a hír, pletyka és mendemonda, hogy a futás jó, és hasznos, de önmagában sajnos nem elég... Ezt próbálom meg most (magam számára is motiválóan) kifejteni, hogy de miééééért?

Ha témánál akarunk maradni, akkor a futás olyan, mint menekülni az orkok elől - hasznos, de ha elesel, véged. Ezzel szemben az erősítés az, amitől nem esel el. Izom nélkül ugyanis az ízületeid végzik a melót, fizetetlen túlórában, és közben dohognak, hogy márpedig ők erre nem szerződtek... A hasonlatok tára kimeríthetetlen... Izom nélkül a futó, egy irodai szék, ami gurul, de össze-vissza recseg... De komolyabbra fordítva a szót, az erősítés nem más, mint stabilitás. És ha stabilitás van, akkor futás közben nem kell minden lépésnél imádkozni, hogy a bokánk ne döntsön másképp... A Chi-Running tanfolyamon, ahol nemrég jártam is szóba került ez, és nagyon jó volt rájönni, hogy amit core izmoknak neveznek, az nem a régi nyárban megénekelt kockahas, és nem végtelen mennyiségű felülést kell csinálni. A core a test belső tartórendszere, mint egy öv, fűző, stabilizátor. Ide tartoznak: mély hasizom, gerinc melletti kis izmok, farizmok, csípő körüli izmok, rekeszizom (igen, a légzés is benne van!) és még pár apró izom, amik sose pózolnak tükör előtt, de nélkülük szétesnénk.

Szóval a core 360 fokban tart, nem csak elöl. Legjobban pedig mikromozgással és stabilizálással lehet edzeni. Legközelebb, ha tömegközlekedsz, próbálj kapaszkodás nélkül állni, és máris edzed. Én tervezek egy bosut venni itthonra, mert állítólag az is nagyon hasznos tud lenni:

Természetesen, a klasszikus erősítések, mint fekvőtámasz, felülések, súlyzózás, kondigépek gyepálása is hasznos, és nagyban segíti a futást, csak ne felejtsük el a nagy izmok alatt megbúvó kisebb mély core izmokat se, amelyek a hagyományos gyakorlatok során könnyen háttérbe szorulnak, amikor a nagyobb izmok végzik a munka nagy részét.

Az egyik legerősebb gondolat még, amit már nem is tudom hol olvastam, hogy csak futással az ember „gyorsan öregszik”, erősítéssel azonban fiatal marad. Itt bejöhet a fitnesz kor kérdése is. Legnagyobb sajnálatomra, ennek a létezéséről sem tudtam sokáig, így fogalmam sincs honnan indultam (tippjeim azért lennének...), de 2020 óta - mert kb. azóta mozgok rendszeresen, még ha voltak is hosszabb-rövidebb kihagyások, és a helyes útról letérések -, mostanra értem el oda, hogy az órám pontosan azt a kort írja a fitnesz koromnak, amennyi vagyok. Persze ahelyett, hogy örülnék neki, kikérem magamnak, és minden erőmmel azon dolgozom, hogy ezt csökkenthessem. 😅 De ehhez - már én is belátom -, elengedhetetlen az a fránya erősítés!

Erre végérvényesen tavaly (2025) év elején jöttem rá. Ott tartottam, ahol előtte már oly sokszor. A mínuszokban nem nagyon futottam, csak hébe-hóba, és éreztem, hogy ez megint leves, és majd tavasszal megint csak újrakezdő lehetek. És akkor algoritmus barátom elkezdett feldobálni egy hirdetést, heti kétszeri kettlebell edzés, itt a közelemben, a Dózisban. Titkon a vágyam az lett volna, hogy személyi edzőhöz járjak, de nem éreztem magam késznek rá, hogy valaki kiemelten csak engem figyeljen, és közben mindenki más is a teremben (mert így képzeltem), de annak a gondolatától, hogy elvegyüljek egy csoportos közegben, ne adj isten még új ismeretségeket is kössek, már nem rettentett el. Pont előtte évben vezették vissza nálunk a kötelező heti kétszeri irodába járást is, így a Covid alatt és után kialakult antiszocságom már gyógyulófélben volt, szóval belevágtam, jelentkeztem, és már januárban elkezdtem járni. Jobbat nem is tehettem volna magammal! Pár hónap után, szó szerint azt mondtam az edzőnek, hogy köszönöm, hogy bemutattak saját magamnak! Mert tényleg. Ez a lány itt volt eddig is, csak elkényelmesedett, elnémult... És most heti kétszer, férfiakkal és nőkkel vegyesen dobálta a vasakat egy tipikus minimál teremben, és még kesztyűben is bőrkeményedéses lett a tenyere, de büszke volt rá. Egyre nagyobb súlyokkal mentek a gyakorlatok. A korábban itthonra vásárolt egy darab 6 kilós kettlebell már csak ajtótámasz funkciót töltött be. Éreztem, ahogy erősödöm, és egyre elszántabb vagyok. És ami a legfontosabb, nem hagytam abba a futást, sőt! Mivel az edzésekre járva megszoktam a rendszerességet, kialakult egy jó kis heti menetrend. Heti 2 edzés, és mellette heti 2-3 futás. És legnagyobb meglepetésemre a futás ugrásszerűen javult, a tempó, az érzet, a táv, minden. Egész egyszerűen, megérkeztem a futásba, és ezt az erősítéseknek köszönhetem. Az az érzés, ami előtte 2020 óta sose volt meg, hogy futás közben is képes vagyok élvezni a futást, nem csak az hajt, hogy ha majd vége, de jó lesz... Ez az érzés semmivel össze nem téveszthető, és szerintem csak egyszer kell megérezni, hogy állandó vendég lehessen (legalábbis nagyon remélem!) Teljesen átalakult a hozzáállásom, gondolkodásom a futásról. Tényleg, szó szerint megérkeztem. hasonlót előtte akkor éreztem, amikor Budapestre költöztünk. Akkor is összetéveszthetetlenül azt éreztem, hogy megérkeztem, itthon vagyok, a helyemen vagyok! Szerencsés vagyok, hogy ezt kétszer is átélhettem, hálát is adok érte!

Azóta megléptem azt az egyet, ami korábban nem ment, és a belleket egy időre szögre akasztva, idén elkezdtem személyi edzőhöz járni. Heti egyszer. Tudom, lehetne több, de anyagi kereteimbe most ennyi fér bele. Nagyon jó edzőt találtam, és nagyon alapos izommunka van sűrítve abba az egy alkalomba is. Tanulom a termet, a gépek használatát, és egyelőre élvezem, megint egy új világ nekem. Mellette heti 3 futás, amit 4-re tervezek emelni, ha összejön. Heti 1x szoktam egyéb kardiót is, step aerobic (ilyesmi), vagy kickbox aeorbic (ilyesmi), vagy core&cardio (ilyesmi). És heti 2x elkötelezett Avivázó vagyok! (Női hormonokat és ciklust segítő/rendező torna).

Ez van most, itt tartok, változások, kihagyások persze vannak, de igyekszem tartani magam egy jó kis kivitelezhető menetrendhez. 

És ti? Mit gondoltok az erősítésről? Túlértékelt? Alul értékelt? Ne tartsátok magatokban! 

🏁🏁🏁 vigyázz, kész, start! Ne csak fuss! Erősíts!🏁🏁🏁