Aztán az jutott eszembe, ha én így tudok motiválni, akkor ismertebb emberek mennyire tudhatnak... Engem például szoktak. Nagyon is! Valahányszor meglátok egy posztot, sztorit ismert, általam kedvelt, követett emberekről, virtuálisan összepacsizom velük, hogy egy klubba tartozunk! 😄 És egyből furdal a kíváncsiság, és beszélnék velük, hogy de ők hogy, meg mióta és miért... Kár, hogy ezt nem tehetjük meg. Vagy mégis? Végül is ők is emberek, akiknek ez a hobbijuk, lehet, hogy szívesen mesélnek erről is. Szóval arra a bátor elhatározásra jutottam, hogy nincs mit veszteni, ráírok egy-két ilyen emberre, és meglátjuk hogyan reagálnak.
Az egyik kiszemeltem Ónodi Eszter volt, akit a Meseautó és Valami Amerika óta, Aranyéleten át, de a színházon keresztül is, pl. Nyílt tárgyalás, követek és nagyon kedvelek, és tudtam róla, hogy fut, csak elfelejtettem. Mígnem a Problémát nézve eszembe jutott, és rögvest írtam is neki. Nagyon kedves volt, és meglepetésemre igen csak kiugrasztott a komfort zónámból, amikor azt kérte, ne írásban legyen, hanem szóban, telefonon. Minden erőmet összeszedve megpróbáltam magamból előcsalogatni a (legalább temus) Kadarkai Endrét, és végül egy kellemeset beszélgetve sok mindent megtudtam Eszterről, a futás kapcsán is.
Például, hogy neki se döccenő mentesen indult, vagy hogy ő sem kerget elérhetetlen célokat, csak fut, mert szereti, mert feltölti. Ő is van, hogy pont egy gondolatért fut. 😊 Na meg az egészségéért. 💚
Eszternek ezúton is köszönöm még egyszer az interjút, ti pedig fogadjátok szeretettel!
