Murakami Haruki: Miről ​beszélek, amikor futásról beszélek?

Régebben könyvekről írtam lelkesen, csak aztán az olvasási, és vele az írási vágyam is sajnos alábbhagyott. Legnagyobb örömömre, a futás még ebben is segített, és szépen mindkettőt újraélesztgette.  Ezért arra gondoltam, hogy ha olyan könyv akad a kezembe, amiben a futás főszerepet játszik, arról írok itt is, hátha ti is kedvet kaptok! A könyves blogomon régen szerettem olyasmi stílusban megírni a bejegyzést, amilyenben a könyv íródott. Jó gyakorlás és jó szórakozás volt. Fogadjátok szeretettel itt az első ilyet. Reményeim szerint, nem az utolsót! Sőt, ha tudtok, ajánljatok könyveket! 😊

Post-race Blues

Tudom, nagyon divatos ma már, hogy lépten-nyomon mindenre mindenféle címkét aggatunk, de érdekességképp gondoltam írok erről... 

Nagyon sokféle blues létezik (magyarul lehangoltság), az élet majdnem minden területére, eseményére, érzésére... A teljesség igénye nélkül: 

A munkától többször is lehet, egyetértek...😅

Futok a gondolattól

Februárt záró statisztikai bejegyzést tervezek írni már egy ideje, de ez most előbb idetolakodott. És ez, azt hiszem, sokkal fontosabb...

Elfelejtettem...

A sok félmaraton készülésben, rekord hajkurászásban, kilométer gyűjtögetésben, teljesítés kényszerben...

Elfelejtettem, hogy miért is szeretek futni...

Stresszes hetem volt / van. Szabiról vissza melóba, ahol őrület fogadott. Elfelejtettem, hogy a futás jutalom, nem kényszer. Töltődés, nem egy kipipálandó feladat. Frusztrált voltam, hogy ma sem jutottam ki, akkor, amikor szoktam, úgy, ahogy szoktam. Mindig ez a "szoktam". Mikor lettem ennyire a szokásaim rabja?