Sűrű végtelen, végtelen május

Hoppá. Lassan egy hónapja nincs bejegyzés a blogon? Ezt azért nem hagyhatom! Még akkor se, ha beteg voltam, ami amúgy hamar elmúlt, csak egy furcsa, hirtelen és gyors merülés, fáradás maradt itt utána. Az órám is láthatóan mérte. Nem tudom, mi ez, de sokan betegek körülöttem, és hozzájuk képest én még könnyebben megúsztam. Az elmúlt években ritkán vagyok beteg, évente egyszer mondjuk, és akkor is öt nap alatt, enyhe tünetekkel letudom az egészet. És most a tünetek is, igaz, hogy hat nap alatt elmúltak, de tolakodóbbak voltak, mint jól esett volna... Aztán meg önként fogászati székbe száműztem magam. Vár rám pár kellemetlen beavatkozás, amik rövidtávon hátráltatni fogják a futásaimat, de hosszútávon meg fogom köszönni magamnak. És hát, aki maratonra gyúr, az hosszútávokban gondolkozik, nem?!

Ne csak fussatok bolondok!

 

Aki szeret futni, nos az szeret futni. Ebben vita nincs. Az viszont már nem feltétlen igaz, hogy aki szeret futni, az szeret erősíteni is. Pedig sokszor jöhet velünk szembe olyan cikk, videó, vélemény, hogy mennyire fontos erősíteni. Sőt, a tudomány mai állása szerint, már olyan nézetek is vannak, hogy bár a kardió és erősítés együttesen a legjobb, de ha csak egyet lehetne választani hátralévő életünkre, akkor jobban tennék, ha az erősítést választanánk. 

Ennek egyszerű oka, hogy ahogy öregszünk, az a fránya izomtömeg természetes úton csökken. Az izom fontos az anyagcsere, a mobilitás, a mindennapi funkciók és a sérülésmegelőzés szempontjából. A kardió önmagában nem épít jelentős izomtömeget, inkább kalóriát éget, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy javítja a szív-érrendszeri állóképességet. A csontokat viszont inkább részben terheli, míg az erősítés serkenti a csontépítést. Az időseknél ez sokszor az életet jelentheti! Vagy el sem esnek, vagy ha el is esnek, nem feltétlen törés a vége...

Száguldás, verseny, szeretem

Korábban ígértem egy beszámolót a versenyekről. Mert voltam idén páron. Összes 10-en. Idén kezdtem, de azonnal elkapott a gépszíj. Ahogy a korábbi bejegyzésemben írtam, természetesen nem baj, ha valaki nem jár, és nem is akar versenyekre járni, de szerintem egyszer mindenkinek, aki fut, érdemes kipróbálnia, belekóstolni a hangulatába, mert hátha mégis kiderül, hogy nem is olyan rossz... Az én célom, nyílván nem a győzelem volt, és nem is az lesz soha. A legelső célom az volt, hogy ne vigyen el a busz... 😅 Bevallom, még féltem is... Sőt, amikor először olvastam, hogy aki túllépi a megadott szintidőt annak a záróbuszra fel kell szállnia, rajtszámát áthúzzák, a célterületre nem léphet be - olyan ijesztőnek találtam, hogy még azzal is álmodtam, hogy jön utánam egy ezeréves rozsdás selejtes csotrogány, és tátogatja a száját, mint a Reszkessetek betörőkben a kazán. Aztán persze megérkezett a pofa be, roló le érzés hozzám is, egyrészt, mert amúgy eddig még soha nem láttam ezt a buszt, sőt, rutinos futó ismerőseim is mondták, hogy nem is tudják, létezik-e, plusz azért a legtöbb esetben tényleg kényelmesen ráhagynak időt a szintidőre, és hát minél többet fut az ember, annál jobban javul a tempója, így legalább ez is motivál.

Mitől futó egy futó és hasonló dilemmák

Ryan Johnson, Forrás

„Csak egy módon indulhatunk el egy cél felé: ha ott kezdjük, ahol most vagyunk.” /Elmer Wheeler, kortárs amerikai szerző/

Ha csak ritkán tudok kimenni, nem vagyok futó? Ha lassú vagyok,  nem vagyok futó? Ha rövidebb távok mennek csak, nem vagyok futó? Ha belesétálok, nem vagyok futó? Ha nem drága a cipőm, nem vagyok futó? Ha nincs Garmin órám, sőt nem mérek egyáltalán semmit, nem vagyok futó? Ha soha nem voltam még versenyen, nem vagyok futó? Ha épp lesérültem, nem vagyok futó?

 

Ez az utolsó kérdés indította el bennem ezt a cunamit, amely gondolat(ok)tól most még futni se tudok... ha akarnék se... De hát nem ezért is van ez a blog? Hogy kiadhassam, megoszthassam fájdalmaim, kételyeim, hibáim, hátha más is tanulhat belőlük, vagy pont hasznos tanácsokkal tudna ellátni – azt amúgy nagyon megköszönném! 😇

Tű a vattában, azaz ChiRunning tanfolyamon jártam

Kép: Gemini

Gondolkodtam már, hogy el kellene menni egy tanfolyamra, ahol megnézik hogyan futok, és kijavítják, ha szükséges, vagy adnak tippeket hogyan lehet többet, jobban futni kisebb energiabefektetéssel. Aztán az algoritmus nagytestvér azt mondta, fogd meg a söröm, és feldobott egy egynapos alkalmat, Budapesten belül, pont egy szabad vasárnapon, vállalható árban. Mielőtt a belső félős énem lebeszélhetett volna róla, rányomtam a jelentkezésre, és fizetésre, hogy semmiképp ne legyen már visszaút! És, mit gondoltok, jól tettem? 

Rossz időben is jó helyen

 

Forrás

„Háromféle Beton.Hofi van a Parkban.”

Nekünk pedig számtalan féle énünk van, és lehet, nap mint nap... És valljuk be, ebben az időben, legalábbis nálam, kezd egyre jobban teret nyerni az az én, akinek semmihez semmi kedve. Ma is felkeltem, elaludt nyakkal, kinéztem az ablakon, és megállapítottam:

Az idő szar.

A kedvem szar.

Akar ám futni a ...

Ilyenkor van, hogy szembejön egy olyan tartalom, ami bepörget. Vagy valaki kérdez pont valamit futással kapcs., és feléled az oroszlán, és futni akar. De van, hogy csak magammal alkudozom. Ha mégis kimegyek, kapok ezt, vagy azt, lesz ez, meg az... Mennyivel jobb lesz este Netflix előtt tespedni, kisebb lesz a bűntudat, meglesz a hónapban az X kilométer, lemehet egy fánk. Itt azért álljunk meg egy side note erejéig, ugyanis egy átlag csokis-mogyis fánkban kb. 320 kalória van, a mai 5 km-es futásom pedig az órám szerint mindössze 416 kalória égetés volt. És csak annyit szeretnék kérdezni, hogy HÁT HOL VAN ITT AZ IGAZSÁG?😭 Na de nem baj, néha ez nálam akkor is jó alku tárgya tud lenni... Gyarló vagyok, vállalom!

Üdv mindenkinek, aki fut, meg aki nem! 👋

Fotó: saját futásaim ezer 15 arca

Sziasztok! Miamona vagyok. Korábban olvastam, és az olvasott élményeimről írtam. Mostanában futok, azaz inkább kocogok, és azokról meg jól nem írok, pedig régóta szeretnék... Egy ideje már megindultak bennem a szavak, és végre papírig, akarom mondani Word-ig jutottak. Tudom, hogy a blog már rég elavult műfaj, youtube podcast most a menő, - amúgy nagyon jók vannak, én is sokat nézek/hallgatok -, de úgy voltam vele, ideöntöm a betűhalmazom, hátha hasznos lehet még valakinek. Ha más nem, nekem jól esik le- és kiírni, úgyhogy vágjunk bele! 

A blog elsődleges célja az lenne, hogy kezdő (és még nem kezdő) futóknak / kocogóknak adjon ihletet, ötletet, gondolatot. Tudom, tele a net jobbnál jobb ilyen tartalmakkal, de valahogy úgy érzem, mindet a már profibb emberek készítik (ami logikus hiszen náluk a tudás és tapasztalat), a kicsit már profibb futóknak... Ide az a rész jönne, hogy de én most majd, teljesen a nulláról ... Csak az a helyzet, hogy amikor el akartam indítani ezt a blogot, még valóban teljesen, pőrén kezdő voltam. De ahogy az ilyen tervekkel sokszor lenni szokott, mindig csak halogattam, ábrándoztam róla, fiókba zártam, ahelyett, hogy azonnal belevágok... De én most teljesen... tényleg belevágok! Tartsatok velem, ha van kedvetek! 😁