Rossz időben is jó helyen

 

Forrás

„Háromféle Beton.Hofi van a Parkban.”

Nekünk pedig számtalan féle énünk van, és lehet, nap mint nap... És valljuk be, ebben az időben, legalábbis nálam, kezd egyre jobban teret nyerni az az én, akinek semmihez semmi kedve. Ma is felkeltem, elaludt nyakkal, kinéztem az ablakon, és megállapítottam:

Az idő szar.

A kedvem szar.

Akar ám futni a ...

Ilyenkor van, hogy szembejön egy olyan tartalom, ami bepörget. Vagy valaki kérdez pont valamit futással kapcs., és feléled az oroszlán, és futni akar. De van, hogy csak magammal alkudozom. Ha mégis kimegyek, kapok ezt, vagy azt, lesz ez, meg az... Mennyivel jobb lesz este Netflix előtt tespedni, kisebb lesz a bűntudat, meglesz a hónapban az X kilométer, lemehet egy fánk. Itt azért álljunk meg egy side note erejéig, ugyanis egy átlag csokis-mogyis fánkban kb. 320 kalória van, a mai 5 km-es futásom pedig az órám szerint mindössze 416 kalória égetés volt. És csak annyit szeretnék kérdezni, hogy HÁT HOL VAN ITT AZ IGAZSÁG?😭 Na de nem baj, néha ez nálam akkor is jó alku tárgya tud lenni... Gyarló vagyok, vállalom!

Na de mi történt, és hogy változott meg minden körülöttem, és lett jobb az életem, és az egész világ egyetlen futástól? Hát... sehogy. Világmegváltó dolgok nem történtek, de azért picit mégis jobb lett. Csak maga a tudat, hogy erőt vettem magamon, és mégis kimentem, már jobb emberré tesz a saját fejemben. Voltam levegőn, kiálltam még a szitáló hideg esőt is. Láttam fákat, füvet, egy rikitó kis fakopáncsot (asszem, de nem értek hozzá.) Ez mind elvileg jót tesz a testnek és léleknek. A madár tényleg mókás volt. Olyan rikító sárgás-zöld volt a háta, mint a dzsekim, és egy darabig úgy röpködött fáról-fára, furcsa zuhanómozdulatokat téve a föld felé, majd újra fel, mintha engem akarna buzdítani, hogy jó úton vagyok, csak így tovább! Ez ugyebár otthon a négy fal között nem történt volna meg. Szegényebb lennék nélküle? Bizonyos szempontból igen.

A hajtóerőnk, és az alku tárgya akár mindennap lehet más és más. Mint ahogy a hangulatunk is. (Főleg ugye nőknek). Szóval szerintem egyáltalán nem baj, ha csak egy mogyorós túrórudi miatt mentél ma ki. Vagy csak azért a semmivel össze nem hasonlítható érzésért, amikor vége, megállsz, és ezt már senki nem veszi el tőled, és lehet szar a nap hátralevő része is, valamit már akkor is letettél az asztalra.

Amikor nyakig vagy a melóban, vagy egy megoldatlan kérdésben, olyankor is jó nekiiramodni. Mire visszajössz, a munka nem lesz elvégezve, és lehet, hogy a kérdés sem lesz megválaszolva, de hogy tisztult az agyad egy kicsit, az biztos! Nekem sokszor futás közben jönnek a válaszok, struktúrák, mit hogy kéne, hogy lehetne. Csak úgy a semmiből jön az isteni szikra. Máskor meg csak nem küldök el valakit melegebb éghajlatra, mert mire hazaérek már elszáll a mérgem.

Amikor nincs kedvünk, akkor igazából csak nincs kedvünk elindulni. Felemelni a fenekünket, átöltözni, esetemben hússzor pisilni (erről talán majd később írok), és egyik lábunkat a másik után helyezve eljutni arra a pontra, ahonnan indulni szeretnék. Mert valljuk be, ha mindez átugorható lenne egy csettintésre, és odateleportálhatnánk magunkat egyből, akkor azért az menő lenne. 5 éve futok, de nekem olyan még nem nagyon volt, hogy elindultam, és közben sem jött meg a kedvem. Jó, az elején előfordult, de olyankor haza is mentem. Olyan, mint becsukni egy könyvet 20-50 oldal után. Ha tudod, hogy ez most nem, akkor minek szenvedni. Majd vedd elő később, ha nagyon akarod, de én úgy vagyok vele, hogy ha valami a csinálása közben sem jó, akkor azt hagyjuk. Na persze nem a háztartási munkákról beszélek... Sajnos. Azok helyett amúgy bármikor futnék! 😅

 

Forrás

Saját tippjeim rosszabb, nehezebb napokra: 

• Próbáld ki legközelebb, és csak arra beszéld rá magad, hogy átöltözz, és elindulj, és ha odaérsz, nekikezdesz, és akkor sem jön meg a flow, akkor hazamész, legalább levegőztél egyet, attól kevesebb nem leszel.

• Szabd meg, hogy mennyit akarsz menni, de tartsd fent a változtatás jogát. Az 5-ből nálam ma lehetett volna 2, de akár 12 km is. Általában, ha így megyek ki, 5 vagy több szokott lenni, kevesebb ritkán.

• Adj magadnak időt megérkezni. Nekem van, hogy az első kilométer a legjobb, de van, hogy a legrosszabb, rendesen megérkezni pedig 3 és 8 km között szoktam, és hogy mikor, az teljesen változó. Néha van, hogy előbb feladom, és nem adok esélyt, de sokszor jártam már úgy, hogy kivártam, és egyszer csak megérkeztem, és whoa! A rekordom egyszer 15 km-nél való megérkezés volt. Mondjuk ott már sokkal tovább nem maradtam...😅

Saját kép

Az én mai motivációim a következők voltak:

• Le kell tesztelnem, hogy egy húzódást érzek-e még (sajnos kicsit igen, de csak utána)

• Este mennyivel jobb érzés lesz

• Futás mellett nincs időm főzni, amúgy is péntek van, rendelhetek valami finomat

• Megírhatom ezt a bejegyzést 😁

Szóval, ne feledjétek, futás = rossz időben is jó helyen lenni! Már megint micsoda koejjói magasságok... 😅

Ennyi lettem volna mára. Elöljáróban annyit, hogy vasárnap, ha minden igaz, megyek egy izginek tűnő egynapos futótanfolyamra. Terveim szerint írok majd róla!

Addig is legyetek jók, vagy ne. Egyetek fánkot, vagy ne. Fussatok, vagy ne... De a hétvégének így is, úgy is: 

🏁🏁🏁 vigyázz, kész, start! 🏁🏁🏁