Íme egy lista, a versenyekről, amelyeken idén részt vettem, hogy mikor volt, mennyit futottam, és milyen átlag tempóval:
1. NN City Run (2025.03.30; 5 km; 07:07)
2. Vivicitta (2025.04.12; 7
km; 07:13)
3. Újpesti Negyedmaraton (2025.05.10;
10.6 km; 07:11)
4. E.On Business Run (2025.05.21;
5 km; 06:57)
5. 30. Aldi Női Gála (2025.06.01;
10 km; 07:43)
6. Kiprun Futóest (2025.06.28;
10.7 km; 07:10)
7. Generali Night Run (2025.08.30;
11 km; 07:12)
8. Wizzair Budapest (2025.09.07;
10 km; 07:18)
9. Led's Run (2025.09.26; 5
km; 06:55)
10. Spar Maraton (2025.10.11;
10 km; 06:33)
Hát nyilván itt is igaz, hogy az első az az ELSŐ, különleges, megmásíthatatlan, bizonyos szempontból utolérhetetlen! Ez volt az NN City Run. Nekem az az 5 km akkor olyan volt, mintha most mennék egy félmaratonra (amit sose mentem még amúgy, egyszer, versenyen kívül futottam 20 km-t, ez a jelenlegi max). Verseny előtt rettenetesen ideges voltam, de mintha az életem múlna rajta, mintha valami nagy vizsgára készülnék, borzasztó volt. El is gondolkodtam, hogy kell ez nekem? Miért is teszem ezt magammal? De közben meg éreztem, hogy muszáj kipróbálnom, és eljött az ideje, oda merek már állni. Alig aludtam, a helyszínen először nagyon idegesített a tömeg, a káosz, a nyüzsgés, és mivel mindentől féltem, nagyon korán mentünk ki, nagyon sok időnk volt, amit nem tudtam kellemes nézelődéssel tölteni, magas pulzussal töltöttem, és a mantrával, hogy kezdődjön már! Emlékszem, ott szembesültem apró dolgokkal először, mint pl, hogy biztosítótűvel rakjuk fel a rajtszámot (2025-ben, tényleg? Tudom azóta, hogy van hozzá ilyen pánt, de hogy nincs még erre egy más megoldás? Valami átmeneti ragasztó, vagy nem tudom...), és végig úgy éreztem, hogy mindenki látja és tudja, hogy nekem ez az első, és hogy teljesen el vagyok veszve... 😅 Ott derült ki számomra, hogy van konferanszié (szintén legtöbbször idegesítő, bocsi), aki bemondja a neved, amikor beérsz (meg poénkodik), és hogy menet közben többször fotóznak, nyilván amikor a legszétesettebb vagyok... Azóta már tudom nagyjából mikor kell számítani rájuk... 😏 És aztán a fotókat szépen megveheted, jó magyar forintért. Ultranagy biznisz az egész amúgy, ebbe előtte sose gondoltam bele. Korábban a koncertezés volt a főhobbim, és megállapíthatjuk, hogy sok közös vonás van: tömeg, zene, toitoi, vizezik a piát (az iso drinkeket 1-2 versenyen bizony vizezik).
De aztán eldördült a startpisztoly, nyilván nekem sokat kellett várni, mert hátra álltam, a helyemre, a lassabb tempósok közé, de amit pár másodperccel az elindulás után éreztem, az szinte leírhatatlan. Képzeld el az összes olyan alkoholizálásodat (ha volt persze), ahol mágikusan eltaláltad a határt, és szinte lebegtél a boldogságban, örömben. Na most ezt szorozd be még tízzel legalább, mert hozzájött az eufória, meg, hogy a szívem pumpálta a vért, az egész testem lüktetett, színtisztán éreztem, hogy ÉLEK, és mindehhez még a Pazar látvány, a Duna, a hidak, a Várkert Bazár, a fülemben a zene, körülöttem a már nem idegesítő emberek, a lezárt forgalom, jó időnk is volt, hát szóval minden egyben volt, hogy nekem egy tökéletes első alkalomban lehessen részem! Féltávnál annyira meghatódtam saját magamtól, hogy a sírás már a torkomban volt, de akkor azt mondtam magamnak, oké, ez tök jó, de mi lenne, ha most a sírás helyett inkább futnánk, ezt az érzést is beleintegrálva, ahogy a csövön kifér, és majd utána ráérünk meghatódni... Nyilván nem így lett, mert ezt ott, akkor, csak abban a pillanatban lehet megélni, utána már nem pont úgy, de az időm is mutatta, hogy jól sikerült a saját motivációs beszédem, mert a 7:40-7:50-es korábbi átlagok helyett 7:07-et mentem, és alig akartam hinni a szememnek! Mondták előtte rutinos ismerősök, hogy vinni fog a hév, meg a tömeg, és jobbat fogok menni, de én egészen addig nem tudtam elképzelni. Közben nem érdekelt az idő. Néha az órámra pillantottam, de szerintem csak rutinból, és nem is néztem semmit, csak éltem a pillanatot, a pillanatokat. Ami jó volt, hogy tudtam előre az útvonalat. Szerintem jobb úgy menni. (Azóta is mindig előre megnézem, fejben próbálom összerakni). És meg is voltam lepődve, hogy jesszusom, mindjárt vége... Ne, én még akarok! Számomra, a pillanat, amikor az érmet a nyakamba akasztották (sőt, talán unottan a kezembe adták csak, nem emlékszem), nem volt nagy élmény, és mai napig nem mozgat meg, pedig azt hittem, az lesz a nagy valami. Nekem az elindulás, és a közben, ami mindent visz! Meg a vége, amikor még elő tudom venni a tartalékokat, és bedurrantani. Mert hogy ilyet is tudok... Ki gondolta volna... A Spar Maratonos 10 kilométeren, a legutolsó kilométeremet 6-os átlag alá tudtam vinni! Máig nem értem hogyan, de emlékszem arra az érzésre is, mintha valaki átvenné az irányítást a testem felett, és az önálló életet élne, mintha én csak ülnék egy sportkocsiban, ami gyorsít... Brutáljó! (Ja, és bocsánat, de nőknek hasznos lehet, hogy mindezt a legerősebb azon a napon!)
- Ne legyél ideges! Ezt magamnak is mondom, mert még van hova fejlődni... Izgalom, kis izgulás oké, és de teljes para hülyeség, felesleges. Ez egy hobbi. Mi választottuk magunknak. A legrosszabb, ami történhet, hogy fel kell adjuk, és akkor mi van? Hány ember van, aki meg se próbálja... Egyébként ez működő, hogy elképzelni a legrosszabb forgatókönyvet, így jutottam arra a gondolatra, hogy bele fogok esni a Dunába, és ezen a ponton olyan jóízűen nevettem ki magam, hogy a feszkó nagy része el is szállt. 😅Még mémet is csináltam magamnak, hogy ne felejtsem el ezt az érzést, meg, hogy az agyam mennyire kitartó tud lenni, ha fölös parákat kell gyártani...
- Nagyon fontos: NE próbálj ki SEMMI ÚJAT! Versenyen legalábbis ne! Szerintem. Se ruházatot, se tápanyagot, de még akár másik hajgumit se. A verseny nem egy megszokott közeg, különleges, extra, szóval minden ami csak lehet legyen otthonos, kényelmes, jól ismert. Tudtam ezt a szabályt, mégis kétszer megszegtem. Egyszer új pólóban futottam, aminek az lett az eredménye, hogy 3 percenként húzogattam, mert felcsúszkált. Egyszer pedig arra gondoltam, kipróbálok egy ilyen energia shotot futás előtt... nem sokon múlt, hogy ne dobjam ki a taccsot. Erről ennyit. Ne változtass semmin. Nem kell semmi új. Legyen az élmény új. Mert hiába hasonlóak a versenyek, mégis mind teljesen más! Az összes többi nap ott van arra, hogy kísérletezz bátran, ne rontsd el magadnak az élményt. De ha van ellenpéldátok, ami a lehető legjobban sült el, osszátok meg bátran.
- Verseny előtt közvetlen NE fuss, ne edz megterhelőt, és kicsivel előtte is csak óvatosan. Tartsd vissza a lovakat, és engedd ki őket ott. Hidd el, maximálisan hozzáad az élményhez!
Amit viszont JÓ, ha teszel szerintem:
- Pihenj, egyél, de ne ész nélkül, ne nehezeket, csak könnyűt, de táplálót, azt viszont nyugodtan, és hidratálj!
- Próbálj meg felkészülni fejben. Nézegesd a verseny leírást, a pálya rajzot, az infókat, a tavalyi videót, képeket
- Döntsd el mi lesz a taktikád, aztán maximum nem tartod magad hozzá... Olyanokra gondolok, hogy megtolod, mert rövidebb táv, vagy beosztod az energiád; frissítesz, vagy nem; hallgatsz-e zenét, vagy nem; tartasz-e séta szüneteket, ha igen, mennyit, kb. mikor... Mindezt sokszor felülírja az élet, vagy az érzet, és azzal sincs semmi baj, de szerintem mindig érdemes egy tervvel menni. Én ezt tartom az összes szabadidős futásra is, és sosem élem meg kudarcként, ha kevesebb jött össze, vagy ha nem úgy alakult, és sokszor, szerintem legtöbbször hagyom, hogy elvigyenek az ösztöneim. Mindig a Jóbarátok jut eszembe, és Chandler egyik mondata Monicáról, ami valahogy úgy hangzott, hogy „Az én feleségem igenis laza és spontán. Egy kis rákészülés után.” 😄
Na de térjünk vissza a versenyekhez. Nem akarok kisregényt írni, de
szeretnék mindről megemlékezni 1-2 gondolatban:
1. NN City Run (2025.03.30; 5 km; 07:07)
> Első. Szerelem. Megismételhetetlen. Extázis. Budai oldal.
> Van már pirinyó rutin. Emeltük a tétet, és ez is megy. Pesti
oldal. A rakpart visz magával...
> Tovább emeltük a tétet, 10 kili. Váratlanul ért, hogy nagy része
füves, földes talaj, mennyivel másabb azon futni, de egyik legjobb időm így is.
Eldőlt, véghajrás lány vagyok, úgy futok be, mint aki az életéért megy, még a
(vicceskedő) konferanszié is megjegyzi, hogy Usain Boltos a flow-m... 😂
> Ismertem már az Atlétikai Stadiont addigra, többször járunk oda,
de jó volt körbe, hosszan felfedezni, befutni olyan helyeire is, ahová muglik
nem mehetnek, és hát kérem szépen, elfutottam Győrfi Pál mellett. Innen is
üdvözlöm, remélem találkozunk még! 😊
5. 30. Aldi Női Gála (2025.06.01; 10 km; 07:43)
> Gatya. Masszív szenvedés. Indokolatlan energiagél kipróbálás,
rosszullét. Amúgy kánikula, valaki
fekszik már a járda szélén, és vízzel élesztgetik. A Népliget koszos részei...
Leggyengébb élmény, és eredmény egyben. gyönyörű befutóérem, bőséges befutócsomag. Abszolút nem bántam meg. Kell az ilyen élmény is, ez is csak épít, és tanít. Minden „rosszabb” élményem csak ilyen
legyen!
> Első verseny esti fényekben. 💛 Életem egy korábbi szakaszának helyszínei,
amitől erős, pozitív felismerések magammal, és az életemmel kapcsolatban. Egy ponton,
ennek a szakasznak egy szereplője feltűnik, mint önkéntes a frissítőpontoknál.
Még hogy nincs sors, na persze... És az előző bejegyzésből megemlékezve,
mekkorát mentem a Bagirára az Andrássyn! 😁
> Azt hiszem, ha csak egyetlen versenyt emelhetnék ki, ez lenne az!
Pedig még az is benne volt, amitől tartottam, nem jól néztem meg az útvonalat,
és egyszer csak neki kellett vágni felfelé, a Halászbástyához. Ott azért
lefőtt a kávé, de hamar túltettem magam. Újabb tanítás magamról, nem is bírom annyira
rosszul a váratlan helyzeteket, mint hittem. A lefelé száguldás pedig
kárpótolt a kaptatóért. Alagút és Lánc-híd, egy-két ponton éljenző turista tömeg.
IMÁDTAM az egészet!
> Akárhogy kutatok az agyamban, valahogy nem jön elő semmi, és nem
tudom miért, ez nem a versenyt minősíti... Azt hiszem, nagyon meleg volt, mert
egyetlen alkalom, hogy siltes sapiban futottam...
> Csak azért mentem, mert idén a Pusiban volt (Puskás Aréna). A helyen, ahol már annyi
koncerten csápoltam. Most meg ott futkároztam, ahol máskor perecért állok
sorba, vagy ahol maga Szobi szokott futkározni. A lépcsők mondjuk gyilkosak voltak, és
csak azért nem örültem nekik, mert nélkülük nagyot mentem volna, úgy éreztem.
Azért így se volt rossz. Nagyon nem!
> Valahogy előtte nem éreztem, kedvem sem volt, azok a napok is
voltak, legerősebben, de ha már befizettem, elmentem. Nos, akkorát mentem, hogy
nem hittem el! A többit meg már korábban leírtam róla...
Versenyek tekintetében ennyi volt 2025. Ha csak januárban valaki azt mondja nekem, hogy ez lesz, lehet kinevetem... A többi statisztikáról majd 2026 év elején tervezek egy bejegyzést.
Remélem valaki még bátorságot, kedvet kap, hogy kipróbálja a versenyek hangulatát, amiket egyébként inkább hívnék eseménynek, mint versenynek. Nem kell senkivel és semmivel versenyezni, ha csak épp nem akarsz. A legérdemesebb viszont mindig csak saját magunkkal! Lefőzlek tavalyi Mónika, akarom mondani, lefutlak tavalyi Miamona! 😁 De ha nem, azzal sincs semmi baj, a lényeg, legalábbis számomra, az élmény és élvezet faktor!
🏁🏁🏁 vigyázz, kész, start! Verseny Élmény és élvezet!🏁🏁🏁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése