De az is lehet, hogy a saját frusztráltsága lélegzik
fel egy kicsit: na lám, ilyen körülmények között már tényleg fölösleges,
sőt őrültség futni. Sokszor azt érzem, hogy ez egy apró önfelmentési
kísérlet. Csakhogy egy futó ez alá ritkán ad lovat, így a megjegyzés után a
másik fél nem feltétlenül érzi magát jobban...
A futók egymásnak ilyenkor inkább tippeket adnak. Két nagy táborra szakadunk: pacsirtákra és baglyokra. Persze mindenki igyekszik elkerülni a legforróbb órákat. Van, aki a hajnalba menekül, van, aki az éjszakába. Én a hajnalra szavazok. Éjjel nekem nem jó, mert túlpörget, és utána nehezebben megy a pihenés.
És persze ott vannak azok is, akik nem válogathatnak. Akkor futnak, amikor a munka, a család és az élet éppen lehetővé teszi. Nekik külön respekt! És persze mindannyiunknak, akik ilyenkor is megtaláljuk a módját és motivációját annak, hogy mozogjunk.
