Futottak még kategória

A motivációról már írtam korábban is, de azt hiszem, nem lehet róla elégszer beszélni, mert meggyőződésem, hogy a futások nagyon nagy része a motiváción áll vagy bukik... Azt is említettem már többször, hogy nekem a szuper-fegyver módszerem az, hogy bármikor a bizonytalanság csíráját érzem, hogy menjek-e, automata pilótára kapcsolom az agyam, és villámgyorsan felöltözök futó felszerelésbe, mert onnan már nincs visszaút. Eddig legalábbis még nem fordult elő olyan, hogy visszaöltöztem, és nem mentem ki, legalább pár kilométerre rá ne próbáltam volna. Ma sem volt ez másként...

Kevés és rossz alvás után hajnali 4:30-kor feladtam a szenvedést, és felkeltem, 5-kor pedig kipuhatolóztam a páromnál, mennyire nyitott, hogy korán keljünk és induljunk. Szerencsére nyitott volt. Ő sem volt ma a frissesség díszpéldánya, de láttam rajta az elszántságot, hogy csináljuk, ez erőt adott nekem is. Úgyhogy bekevertem pár itókát, bedobtam mellé pár banánt - itt megjegyezném, hogy végre beszereztünk egy hűtőtáskát, és már nem is értem, hogy tudtunk nélküle élni eddig nyáron... Szóval kocsiba vágtuk magunkat, és Sződligetig meg sem álltunk. Kérdeztük egymást, kinek mi a terv, én annyit tudtam mondani, hogy 3 és 20 km között bármi...😅 Reméltem, hogy a hármat azért túlszárnyalom, de a húsz nyilván költői túlzás volt... Sajnos... Pedig nemrég már ott tartottam, hogy 20-22 ment minden szombaton, de aztán jöttek a fogműtétek, és a meleg. Nem kifogásokat keresek, az eddigi nyarakhoz képest eddig toronymagasan vezetünk, mert idén nem adtuk fel, és minden hónapban hozzuk a tervet (minimum 100 km).

7:13-kor már szeltem a bicikliutat Vác felé, eleinte nem túl nagy lelkesedéssel. Konkrétan 4 kilométer kellett, hogy magamhoz térjek, felébredjek, megérkezzek, szinkronba kerüljek a testemmel, tekintetemet felemeljem a betonról. Ez valahol 4 km után történt meg, amikor a Linkin Park énekesnője azt üvöltötte épp a fülembe, hogy "This is what you asked for" - azaz szabad fordításban: te kérted, te akartad, te húztad ezt magadra, úgyhogy nagyon gyorsan érkezzél meg bele és csináljad! Ott végre elöntött az adrenalin, aminek a rózsaszín ködéből kievickélve már észre tudtam venni magam körül milyen csodálatosan gyönyörű minden, a buja illatú zöld természet, a sok futó, aki int és biztat, a madarak, még a napsütésben táncot lejtő bogarak is. Na! Ezért futok, erről van szó! Nincs itt baj, csak kellett egy kis puffer. Akkor már elhittem, hogy el tudok menni Vácig, ahol a Duna látványával nehéz betelni. Meg is történt, volt egy kis videózás, fotózás, és indultam is vissza.

A Chi-running oktatóm, Szofi, büszke lenne rám, mert a 11. és 13. kilométerek között azzal szórakoztattam magamat, hogy a belső edzőm tanítani próbált a helyes testtartásra, amire ennyire jól még talán soha nem éreztem rá, úgyhogy még egy kicsit be is gyorsultam. Aztán a középsulis matektanárom viszont az ellenkezőjét érezné, mert fejben a 8+8 valahogy, az egyre fokozódó melegben 18 lett, és teljes letargiába estem, hogy de én annyit ma biztos, hogy nem tudok lefutni. Én mindig belesétálok - általában minden kilométer után 50 métert -, de most, bepánikolva a koholt 18-tól még többet belesétálgattam. Akkor lettem gyanús magamnak, amikor már ott tartottam, ahonnan tudtam, hogy már csak 2 kilométer van hátra. 

Erről jut eszembe, hogy múltkor valaki kérdezte tőlem, hogy mennyire fejben dől el a futás. Hát innen üzenem, hogy ennyire! Sokszor nagyon! Annyira, hogy az imént még bepánikolva, a végső kimerülés határán sétálgattam, aztán meg, amikor rájöttem, hogy az utolsó kilométeren vagyok, akkor elkezdtem gyorsítani, és beérkezve valahonnan mégis van erőm Rocky Balboát játszani vidáman! 😂 De igazából, máskor is átverhetne az agyam, mert így enerváltság helyett energikusan és jókedvűen fejeztem be!

Hát ez volt a ma. Nem tervezek minden futásomról külön bejegyzést írni, de ez a mai tartogatott meglepetéseket és tanításokat, ezért gondoltam, kicsit hosszabban megörökítem, megosztom. 

Most már boldogan és lelkifurdalás nélkül jöhet a jól megérdemelt légkondi, pihenés és evéééés! 😁 Ja, és a párom szerint ilyen melegben futni másfélszerest ér! Én hiszek neki! 😁

🏁🏁🏁 Vigyázz, kész, start! Futás nyáron is! 🏁🏁🏁