Elfelejtettem...
A sok félmaraton készülésben, rekord hajkurászásban, kilométer gyűjtögetésben, teljesítés kényszerben...
Elfelejtettem, hogy miért is szeretek futni...
Stresszes hetem volt / van. Szabiról vissza melóba, ahol őrület fogadott. Elfelejtettem, hogy a futás jutalom, nem kényszer. Töltődés, nem egy kipipálandó feladat. Frusztrált voltam, hogy ma sem jutottam ki, akkor, amikor szoktam, úgy, ahogy szoktam. Mindig ez a "szoktam". Mikor lettem ennyire a szokásaim rabja?
Zsinórban hatodik napja fáj a fejem. Nem alszom jól. Minden bajom van. Kint süt a nap, nekem futnom kéne, de helyette bent, vagy az irodában ülök. Várjunk csak... "Szoktam", most meg "kéne"? Mióta lett ez a "kéne"? És miért? Ez így nem lesz jó...
Ma ebédszünetet se nagyon tartottam, de fél kettő után lejjebb ment az őrület. Kitartóan, csalogatóan sütött a nap. Értesítés jött, csomagom (nyilván elektrolitos cuccok) átvehető. Akkor fújjunk egyet. Sétáljunk. Menjünk egy nagyobb kört a csomagautomatához. Hát jó, végül is, miért ne öltözhetnék kicsit futósan. Futócipőbe? Oké, miért ne. De nem futni megyek. Nem baj. Hátha kedvem lesz, csak lazán kocogni. De még nem ment le az ebéd, meg én ilyenkor nem szoktam. Már megint ez a szoktam... hagyjuk már! Csak menj le, legyél levegőn, hozd el a csomagot. Tedd ami jólesik (Testemnek, ha engedem - énekli a Blahalouisiana)
Elindultam. Kocogtam. Elvárás, cél nélkül (kivéve a csomagot). Mosolyogtam. Hol lassabb voltam, hol picit meglódultam, mikor mit diktált a kedv. Panelok között rövid, elnyűtt rekortán pálya, mentem egy kört. Jó volt. Szabad, önfeledt. Mentem még egyet. Aztán továbbálltam, és egyszer csak a megszokott Dunánál voltam. Ilyen időben vétek lett volna kihagyni. A bogarak már táncot jártak körülöttem. Boldog voltam. A fejem már nem fájt. Minden vadul, szinte már fájón flipperező gondolatom, és a kedvem is visszarendeződött. Minden futónak én intettem először. ✋😌
Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy néha elfelejtjük... és csak daráljuk ezt is, mint minden mást. De jó hír, hogy olyankor se kell más tenni, csak futni menni. Nem biztos, hogy akkor, vagy úgy, amikor, vagy ahogy szoktunk. De tényleg csak menni... Futni a gondolattól, a gondolattal, a gondolatért! Másért is lehet. Csak nem biztos, hogy mindig érdemes...
Szép, örömteli futásokban gazdag napokat nektek!
🏁🏁🏁 vigyázz, kész, start! De csak, ha érzed!🍃🌞🏁🏁🏁
Ui.: Ez a bejegyzés lehet, hogy annak is köszönhető, hogy túl sok Kék cetlit néztem mostanában... 💙 Túl sokat, de még nem eleget... 😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése