Elfelejtettem...
A sok félmaraton készülésben, rekord hajkurászásban, kilométer gyűjtögetésben, teljesítés kényszerben...
Elfelejtettem, hogy miért is szeretek futni...
Stresszes hetem volt / van. Szabiról vissza melóba, ahol őrület fogadott. Elfelejtettem, hogy a futás jutalom, nem kényszer. Töltődés, nem egy kipipálandó feladat. Frusztrált voltam, hogy ma sem jutottam ki, akkor, amikor szoktam, úgy, ahogy szoktam. Mindig ez a "szoktam". Mikor lettem ennyire a szokásaim rabja?
