A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futó motiváció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futó motiváció. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 17., péntek

Low point?

Megint egy ideje nem volt bejegyzés, és nem csak azért, mert jelenleg nincs témám. Elértem egy pontot, amiről nem igazán szeret beszélni az ember. De ha már van ez a blog, és tényleg szívből, őszintén akarom csinálni, akkor ez is hozzátartozik. Ó, nagyon is! Főleg kezdőként. De gondolom nem csak kezdőként. Ez is egyféle fal. Nem olyan, mint a félmaratonon volt, de fal. Még talán nehezebb is, mert makacsabb, tovább tart átvergődni rajta, vagy megmászni, és néha gumifalú, amiről egyenesen lepattanok, és csak nevet rajtam. Nevezhetjük mélypontnak is. Erről mindig a Holiday c. film jut eszembe, ahogy Kate Winslett pofozgatja magát a nyitott ablaknál, hogy "low point, low point!" Valahogy így vagyok én is...

2026. június 29., hétfő

Survivor

Úgy vagyok vele, hogy amiről írok, azt jó, ha ki is próbálom, persze, csak ha számomra elérhető, megugorható, és nem életveszélyes... Na meg hozzátartozik az igazsághoz, hogy reggel jól elaludtam, így lemaradtam a korai futásról. De olyan ritkán alszom jól, hogy minden perce most aranyat ért! 😁

Múltkor már kicsit elmélkedtem a hőségről, és adtam pár tanácsot is. Jó szokás szerint akadt, aki belém is állt, hogy miket beszélek, hogy a pulzust érdemes figyelni, amikor nem mérvadó, és bár azt terveztem, hogy olyan messzire elkerülöm az extrém melegben futást, ahogy csak lehet, ma kigyulladt egy kis agymanó-lámpa a fejemben, hogy mi lenne, ha mégis kipróbálnám, követve a saját tanácsaimat. Végül is, annál, mint mikor télen, a jegesedés kellős közepén mentem, nem lehet sokkal rosszabb... Nem?

2026. június 23., kedd

Van aki forrón szereti?

 

Amikor a többedik nem futó ismerős vagy rokon jegyzi meg, hogy „remélem, ebben a hőségben nem futsz”, azért elgondolkodom... Valóban engem félt? Igen, persze, lehet.

De az is lehet, hogy a saját frusztráltsága lélegzik fel egy kicsit: na lám, ilyen körülmények között már tényleg fölösleges, sőt őrültség futni. Sokszor azt érzem, hogy ez egy apró önfelmentési kísérlet. Csakhogy egy  futó ez alá ritkán ad lovat, így a megjegyzés után a másik fél nem feltétlenül érzi magát jobban...

A futók egymásnak ilyenkor inkább tippeket adnak. Két nagy táborra szakadunk: pacsirtákra és baglyokra. Persze mindenki igyekszik elkerülni a legforróbb órákat. Van, aki a hajnalba menekül, van, aki az éjszakábaÉn a hajnalra szavazok. Éjjel nekem nem jó, mert túlpörget, és utána nehezebben megy a pihenés.

És persze ott vannak azok is, akik nem válogathatnak. Akkor futnak, amikor a munka, a család és az élet éppen lehetővé teszi. Nekik külön respekt! És persze mindannyiunknak, akik ilyenkor is megtaláljuk a módját és motivációját annak, hogy mozogjunk.

2026. június 20., szombat

Futottak még kategória

A motivációról már írtam korábban is, de azt hiszem, nem lehet róla elégszer beszélni, mert meggyőződésem, hogy a futások nagyon nagy része a motiváción áll vagy bukik... Azt is említettem már többször, hogy nekem a szuper-fegyver módszerem az, hogy bármikor a bizonytalanság csíráját érzem, hogy menjek-e, automata pilótára kapcsolom az agyam, és villámgyorsan felöltözök futó felszerelésbe, mert onnan már nincs visszaút. Eddig legalábbis még nem fordult elő olyan, hogy visszaöltöztem, és nem mentem ki, legalább pár kilométerre rá ne próbáltam volna. Ma sem volt ez másként...

2026. május 29., péntek

Murakami Haruki: Miről ​beszélek, amikor futásról beszélek?

Régebben könyvekről írtam lelkesen, csak aztán az olvasási, és vele az írási vágyam is sajnos alábbhagyott. Legnagyobb örömömre, a futás még ebben is segített, és szépen mindkettőt újraélesztgette.  Ezért arra gondoltam, hogy ha olyan könyv akad a kezembe, amiben a futás főszerepet játszik, arról írok itt is, hátha ti is kedvet kaptok! A könyves blogomon régen szerettem olyasmi stílusban megírni a bejegyzést, amilyenben a könyv íródott. Jó gyakorlás és jó szórakozás volt. Fogadjátok szeretettel itt az első ilyet. Reményeim szerint, nem az utolsót! Sőt, ha tudtok, ajánljatok könyveket! 😊

2026. május 20., szerda

Sűrű végtelen, végtelen május

Hoppá. Lassan egy hónapja nincs bejegyzés a blogon? Ezt azért nem hagyhatom! Még akkor se, ha beteg voltam, ami amúgy hamar elmúlt, csak egy furcsa, hirtelen és gyors merülés, fáradás maradt itt utána. Az órám is láthatóan mérte. Nem tudom, mi ez, de sokan betegek körülöttem, és hozzájuk képest én még könnyebben megúsztam. Az elmúlt években ritkán vagyok beteg, évente egyszer mondjuk, és akkor is öt nap alatt, enyhe tünetekkel letudom az egészet. És most a tünetek is, igaz, hogy hat nap alatt elmúltak, de tolakodóbbak voltak, mint jól esett volna... Aztán meg önként fogászati székbe száműztem magam. Vár rám pár kellemetlen beavatkozás, amik rövidtávon hátráltatni fogják a futásaimat, de hosszútávon meg fogom köszönni magamnak. És hát, aki maratonra gyúr, az hosszútávokban gondolkozik, nem?!

2026. április 6., hétfő

Ónodi Eszter Interjú

Ahogy azt már tudhatjátok, láthatjátok, a blogom célja, hogy motiváljak embereket, és saját magamat is, mert a futásban olyan szentgrálra leltem, amit életem végéig szeretnék őrizni. Legnagyobb örömömre, kaptam is már olyan üzenetet, hogy pár embernek tetszik, szeretik, olvassák, de még ennél is nagyobb öröm, olyat is, hogy miattam merészkedtek ki, és futnak azóta is. Ezzel már teljesen el is értem a célom, remélem egyre többen leszünk, akik futunk a gondolattól! 😊

Aztán az jutott eszembe, ha én így tudok motiválni, akkor ismertebb emberek mennyire tudhatnak... Engem például szoktak. Nagyon is! Valahányszor meglátok egy posztot, sztorit ismert, általam kedvelt, követett emberekről, virtuálisan összepacsizom velük, hogy egy klubba tartozunk! 😄 És egyből furdal a kíváncsiság, és beszélnék velük, hogy de ők hogy, meg mióta és miért... Kár, hogy ezt nem tehetjük meg. Vagy mégis? Végül is ők is emberek, akiknek ez a hobbijuk, lehet, hogy szívesen mesélnek erről is. Szóval arra a bátor elhatározásra jutottam, hogy nincs mit veszteni, ráírok egy-két ilyen emberre, és meglátjuk hogyan reagálnak. 

Az egyik kiszemeltem Ónodi Eszter volt, akit a Meseautó és Valami Amerika óta, Aranyéleten át, de a színházon keresztül is, pl. Nyílt tárgyalás, követek és nagyon kedvelek, és tudtam róla, hogy fut, csak elfelejtettem. Mígnem a Problémát nézve eszembe jutott, és rögvest írtam is neki. Nagyon kedves volt, és meglepetésemre igen csak kiugrasztott a komfort zónámból, amikor azt kérte, ne írásban legyen, hanem szóban, telefonon. Minden erőmet összeszedve megpróbáltam magamból előcsalogatni a (legalább temus) Kadarkai Endrét, és végül egy kellemeset beszélgetve sok mindent megtudtam Eszterről, a futás kapcsán is

Például, hogy neki se döccenő mentesen indult, vagy hogy ő sem kerget elérhetetlen célokat, csak fut, mert szereti, mert feltölti. Ő is van, hogy pont egy gondolatért fut. 😊 Na meg az egészségéért. 💚

Eszternek ezúton is köszönöm még egyszer az interjút, ti pedig fogadjátok szeretettel!

2026. március 29., vasárnap

NN City Run 2026 - 5k Check Point


Tavaly, az NN City 5 kilométeres versenyével indult minden igazán. A magamhoz képest "komolyabb" futás már 2025 év elején, de a versenyek eufóriájával ott ismerkedtem meg. Utána még 9 verseny követte, de lássuk, mit írtam tavaly az NN-ről:

Az ELSŐ, különleges, megmásíthatatlan, bizonyos szempontból utolérhetetlen! Ez volt az NN City Run. Nekem az az 5 km akkor olyan volt, mintha most mennék egy félmaratonra. Verseny előtt rettenetesen ideges voltam, de mintha az életem múlna rajta, mintha valami nagy vizsgára készülnék, borzasztó volt. El is gondolkodtam, hogy kell ez nekem? Miért is teszem ezt magammal? De közben meg éreztem, hogy muszáj kipróbálnom, és eljött az ideje, oda merek már állni. Végig úgy éreztem, hogy mindenki látja és tudja, hogy nekem ez az első, és hogy teljesen el vagyok veszve...

2026. március 27., péntek

Post-race Blues

Tudom, nagyon divatos ma már, hogy lépten-nyomon mindenre mindenféle címkét aggatunk, de érdekességképp gondoltam írok erről... 

Nagyon sokféle blues létezik (magyarul lehangoltság), az élet majdnem minden területére, eseményére, érzésére... A teljesség igénye nélkül: 

A munkától többször is lehet, egyetértek...😅

2026. március 24., kedd

41. Telekom Vivicitta Félmaraton

Ezt jól megVivicittáltuk! 

Figyelem! Terjedelmes, maratoni félmaratoni poszt következik a szubjektív megéléseimről, nééémi körítéssel. Akit csak a félmaraton beszámoló érdekel, az görgessen lejjebb. Aki marad, az tartson velem!

Azt se tudom, honnan kezdjem... Akit érdekel hogy kezdődött minden, ami futás, itt olvashat róla(m). Most csak tavaly április 12-ig ugranék vissza. Életem második versenye (a tavalyi 'versenyekről' bővebben itt) volt a Vivicitta, ahol már nagy bátran 7 km-en indultam, az előző NN City 5 km után. De már akkor arra gondoltam, bárcsak már a nagyokkal mehetnék, a főnapon, vasárnap, amit már Vivicittának hívnak, mert a 7 km, hivatalosan Midicitta. Kevésnek, picinek éreztem akkor. Ma már máshogy gondolom. És vicces, hogy ehhez két dolog kellett: 

2026. március 17., kedd

Hírek a Futok a gondolattól háza tájáról...

Lezajlott az első Futok a Gondolattól egyszemélyes edzőtábor. 😄Február 23 és március 1 között. Teltház volt, hiszen én, teljes valómban, és odaadásommal jelen voltam...😏Történt ugyanis, hogy uramat a munka elszólította pár napra, és mivel idén egy picit több szabim van, mint szokott, nem teketóriáztam, kivettem az egész hetet. Az első terv az volt, hogy kipróbálom milyen egy hétig minden nap futni. Aztán rájöttem, hogy a szabik ritkák és értékesek, így baráti látogatásokkal tűzdelt edzőtábor lett belőle. És az egyik legjobban töltött szabim! Amihez se utazni, se semmi különösebb felhajtás nem kellett.😊 

A 7 nap alatt 7 futás kihívás így még később teljesíthető lesz, mindenképp szeretném! 😁

2026. március 5., csütörtök

Futok a gondolattól

Februárt záró statisztikai bejegyzést tervezek írni már egy ideje, de ez most előbb idetolakodott. És ez, azt hiszem, sokkal fontosabb...

Elfelejtettem...

A sok félmaraton készülésben, rekord hajkurászásban, kilométer gyűjtögetésben, teljesítés kényszerben...

Elfelejtettem, hogy miért is szeretek futni...

Stresszes hetem volt / van. Szabiról vissza melóba, ahol őrület fogadott. Elfelejtettem, hogy a futás jutalom, nem kényszer. Töltődés, nem egy kipipálandó feladat. Frusztrált voltam, hogy ma sem jutottam ki, akkor, amikor szoktam, úgy, ahogy szoktam. Mindig ez a "szoktam". Mikor lettem ennyire a szokásaim rabja?

2026. február 23., hétfő

Cipő X-Faktor


E
gy újabb kis mérföldkőhöz értem a futókarrieremben -kalandozásaimban, végre ugyanis engem is bemértek... Na nem, nem olyan gyorsan szaladgáltam, hogy a traffipax rajtakapott volna (sajnos ott még nem tartok), hanem elodáztuk kissé a karácsonyt, azaz végre részt vettünk egy számítógépes lábállás-diagnosztikán, és új cipőt is vettünk! 😍

Ez lett volna a karácsonyi ajándékunk, de végül most került rá sor, én azonban nem bánom, mert minden csillagzat a helyén volt, hogy tökéletes első ilyen élményben legyen részünk! Annyit versenyeztem tavaly, hogy a Spurinál aranykártyás lettem, így a 10% kedvezmény miatt oda mentünk, na meg mert ők vannak hozzánk a legközelebb, és eddig is csak jókat hallottam róluk. Ezt csak megerősíteni tudom, profik voltak és kedvesek! Mindennel együtt 40-50 perc alatt megvoltunk mindketten.

2026. február 6., péntek

Random dömping


Mindig fejemben van - legtöbbször futás közben -, hogy miről is kéne írni, aztán rendre elfelejtődnek, megkopnak. Most több dolog is összejött, de mivel egyenként nem érdemes rájuk egy teljes poszt, így most ilyen dömping szerűen rátok öntöm. Remélem nem bánjátok! 😁

Hol is kezdjem... 

2026. január 23., péntek

Ne csak fussatok bolondok!

 

Aki szeret futni, nos az szeret futni. Ebben vita nincs. Az viszont már nem feltétlen igaz, hogy aki szeret futni, az szeret erősíteni is. Pedig sokszor jöhet velünk szembe olyan cikk, videó, vélemény, hogy mennyire fontos erősíteni. Sőt, a tudomány mai állása szerint, már olyan nézetek is vannak, hogy bár a kardió és erősítés együttesen a legjobb, de ha csak egyet lehetne választani hátralévő életünkre, akkor jobban tennék, ha az erősítést választanánk
Ennek egyszerű oka, hogy ahogy öregszünk, az a fránya izomtömeg természetes úton csökkenAz izom fontos az anyagcsere, a mobilitás, a mindennapi funkciók és a sérülésmegelőzés szempontjából. A kardió önmagában nem épít jelentős izomtömeget, inkább kalóriát éget, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy javítja a szív-érrendszeri állóképességet. A csontokat viszont inkább részben terheli, míg az erősítés serkenti a csontépítést. Az időseknél ez sokszor az életet jelentheti! Vagy el sem esnek, vagy ha el is esnek, nem feltétlen törés a vége...

2025. december 22., hétfő

Száguldás, verseny, szeretem


Korábban ígértem egy beszámolót a versenyekről. Mert voltam idén páron. Összes 10-en. Idén kezdtem, de azonnal elkapott a gépszíj. Ahogy a korábbi bejegyzésemben írtam, természetesen nem baj, ha valaki nem jár, és nem is akar versenyekre járni, de szerintem egyszer mindenkinek, aki fut, érdemes kipróbálnia, belekóstolni a hangulatába, mert hátha mégis kiderül, hogy nem is olyan rossz... Az én célom, nyílván nem a győzelem volt, és nem is az lesz soha. A legelső célom az volt, hogy ne vigyen el a busz... 😅 Bevallom, még féltem is... Sőt, amikor először olvastam, hogy aki túllépi a megadott szintidőt annak a záróbuszra fel kell szállnia, rajtszámát áthúzzák, a célterületre nem léphet be - olyan ijesztőnek találtam, hogy még azzal is álmodtam, hogy jön utánam egy ezeréves rozsdás selejtes csotrogány, és tátogatja a száját, mint a Reszkessetek betörőkben a kazán. Aztán persze megérkezett a pofa be, roló le érzés hozzám is, egyrészt, mert amúgy eddig még soha nem láttam ezt a buszt, sőt, rutinos futó ismerőseim is mondták, hogy nem is tudják, létezik-e, plusz azért a legtöbb esetben tényleg kényelmesen ráhagynak időt a szintidőre, és hát minél többet fut az ember, annál jobban javul a tempója, így legalább ez is motivál.

2025. december 6., szombat

„Marad a zene, meg marad a fény”

Kép forrás

Zene nélkül mit érek én?! Tettem fel magamnak a kérdést, amikor a fülhallgatóm volt oly' kedves, és a tervezett távom kb. felénél lemerült... Amióta csak futok tartottam ettől a pillanattól, mert azt gondoltam, hogy nem tudok zene nélkül futni. Utálom a saját lihegésem hangját, és mindig úgy érzem, hogy csak a zene adhat erőt, és mindent lebíró akaratot... Hát most végre kiderült mi az igazság...

És nagyon örülök végül, hogy így alakult, mert rájöttem, hogy nem csak tudok, de bizonyos idő elteltével még szeretek is így futni. A füles rajtam maradt, különben lefagyott volna a fülem, így a lihegésemet csak tompán, inkább belülről hallottam, ami nem volt zavaró, és amint kényelmesen elhelyezkedtem a gondolataim szárnyán, meg kellett állapítanom, hogy nem is rossz! Persze, mit csinál egy blogger, rögtön elkezdtem fogalmazni magamnak ezt a bejegyzést, ami kitűnő időtöltés, csak tudnám miért mindig jobb az, ott, akkor a fejemben, mint utána, amit leírok... Arról nem beszélve, hogy kevésbé balesetveszélyes így futni. Bevallom, én nagyon szeretem hangosan hallgatni a zenét, nagy, zajszűrős fejhallgatóval, és szerencsére ugyan nagyon ritkán, de előfordulnak ebből kissé necces helyzetek biciklisekkel, autósokkal, rolleresekkel... Nyugi, azért mindig vigyázok magamra, meg azért arra figyelek, hogy minimálba' halljak.

2025. november 29., szombat

Mitől futó egy futó és hasonló dilemmák

Ryan Johnson, Forrás

Csak egy módon indulhatunk el egy cél felé: ha ott kezdjük, ahol most vagyunk. /Elmer Wheeler, kortárs amerikai szerző/

Ha csak ritkán tudok kimenni, nem vagyok futó? Ha lassú vagyok,  nem vagyok futó? Ha rövidebb távok mennek csak, nem vagyok futó? Ha belesétálok, nem vagyok futó? Ha nem drága a cipőm, nem vagyok futó? Ha nincs Garmin órám, sőt nem mérek egyáltalán semmit, nem vagyok futó? Ha soha nem voltam még versenyen, nem vagyok futó? Ha épp lesérültem, nem vagyok futó?

 

Ez az utolsó kérdés indította el bennem ezt a cunamit, amely gondolat(ok)tól most még futni se tudok... ha akarnék se... De hát nem ezért is van ez a blog? Hogy kiadhassam, megoszthassam fájdalmaim, kételyeim, hibáim, hátha más is tanulhat belőlük, vagy pont hasznos tanácsokkal tudna ellátni – azt amúgy nagyon megköszönném! 😇

2025. november 21., péntek

Tű a vattában, azaz ChiRunning tanfolyamon jártam


Kép: Gemini
Gondolkodtam már, hogy el kellene menni egy tanfolyamra, ahol megnézik hogyan futok, és kijavítják, ha szükséges, vagy adnak tippeket hogyan lehet többet, jobban futni kisebb energiabefektetéssel. Aztán az algoritmus nagytestvér azt mondta, fogd meg a söröm, és feldobott egy egynapos alkalmat, Budapesten belül, pont egy szabad vasárnapon, vállalható árban. Mielőtt a belső félős énem lebeszélhetett volna róla, rányomtam a jelentkezésre, és fizetésre, hogy semmiképp ne legyen már visszaút! És, mit gondoltok, jól tettem? 

2025. november 14., péntek

Rossz időben is jó helyen

 

Forrás
„Háromféle Beton.Hofi van a Parkban.”

Nekünk pedig számtalan féle énünk van, és lehet, nap mint nap... És valljuk be, ebben az időbenlegalábbis nálam, kezd egyre jobban teret nyerni az az én, akinek semmihez semmi kedve. Ma is felkeltem, elaludt nyakkal, kinéztem az ablakon, és megállapítottam:

Az idő szar.

A kedvem szar.

Akar ám futni a ...

Ilyenkor van, hogy szembejön egy olyan tartalom, ami bepörget. Vagy valaki kérdez pont valamit futással kapcs., és feléled az oroszlán, és futni akar. De van, hogy csak magammal alkudozom. Ha mégis kimegyek, kapok ezt, vagy azt, lesz ez, meg az... Mennyivel jobb lesz este Netflix előtt tespedni, kisebb lesz a bűntudat, meglesz a hónapban az X kilométer, lemehet egy fánk. Itt azért álljunk meg egy side note erejéig, ugyanis egy átlag csokis-mogyis fánkban kb. 320 kalória van, a mai 5 km-es futásom pedig az órám szerint mindössze 416 kalória égetés volt. És csak annyit szeretnék kérdezni, hogy HÁT HOL VAN ITT AZ IGAZSÁG?😭 Na de nem baj, néha ez nálam akkor is jó alku tárgya tud lenni... Gyarló vagyok, vállalom!

Low point?

M egint egy ideje nem volt bejegyzés, és nem csak azért, mert jelenleg nincs témám. Elértem egy pontot, amiről nem igazán szeret beszélni az...